Az affordancia egy tárgy olyan tulajdonsága, amely jelzi, hogyan használható. A kifejezés James J. Gibson pszichológustól származik, majd Don Norman adaptálta a tervezéshez, aki később finomította, hogy megkülönböztesse a valós affordanciákat az érzékeltektől. Az interfészmunkában a lényeg az, hogy mit tud valójában tenni egy elem, és mit gondolunk róla: egy kattinthatónak tűnő és kattintható gombhoz illeszkedő affordancia tartozik, míg egy gombnak tűnő címsor hamis affordanciát hoz létre.
A digitális interfészeknek nincsenek fizikai adottságai, így minden jelzés egy tanult konvenció, amelyet vizuálisan jelenítenek meg. A kiemelt vagy kitöltött alakzatok megnyomásra utalnak. Az aláhúzott színes szöveg a navigációra utal. A szegéllyel ellátott beviteli mezők gépelésre utalnak. A terület sarkában lévő fogantyúk átméretezésre utalnak. A kurzor ráhúzáskor történő változása az interaktivitást erősíti meg. Ezek egyike sem inherens; mind évtizedeknyi szoftverhasználat során felhalmozódott konvenciók, ezért az eltérés tőlük tanulási költséggel jár, és ezért érdemes magukat a konvenciókat tiszteletben tartani, még akkor is, ha esztétikailag divatjamúltok.
Az elmúlt évtized legsúlyosabb kudarca az interaktív lehetőségek eróziója volt a vizuális egyszerűség hajszolása során. A szegélyek és kitöltések nélküli lapos gombok, a csak vastagságukkal megkülönböztethető linkek, a felirat nélküli ikonok és a csak egérre mutatásra megjelenő vezérlők mind csökkentik a vizuális zajt, és egyidejűleg rontják a felfedezhetőséget. Az érintőképernyős eszközökön, ahol nincs egérre mutatás, az egérre mutatva megjelenő vezérlők nemcsak finomak, hanem gyakorlatilag láthatatlanok is. A használhatósági tesztelés rutinszerűen azt tapasztalja, hogy a résztvevők nem veszik észre azokat a műveleteket, amelyeket a tervezőcsapat nyilvánvalónak tart.
A fordított hiba ugyanilyen káros. Az interaktívnak tűnő, de valójában nem interaktív elemek ismételt sikertelen kattintásokat és enyhe frusztrációt okoznak, és minden hiba arra tanítja a látogatót, hogy kevésbé bízzon a felületben. Gyakori bűnösök a gombszerű stílusú dekoratív kártyák, a koppinthatónak tűnő képek és a letiltott vezérlők, amelyek magyarázat nélkül jelennek meg a nem elérhetőségük okára. A nem interaktív elemre való ismételt kattintást mutató munkamenet-felvételek az egyik legtisztább diagnosztikai jel.
Norman későbbi szóhasználatában a jelölők azok az érzékelhető jelzések, amelyek egy affordanciát kommunikálnak, és a tervezők valójában inkább a jelölőket, mint az affordanciákat irányítják. A gyakorlati kérdés tehát nem az, hogy egy elem interaktív-e, hanem az, hogy egy átlagember, kontextus nélkül érkezve, egy pillanat alatt felismeri-e azt, és hogy vajon bármi, ami nem interaktív, jelzi-e azt, hogy az lehet.
A letiltott vezérlők egy specifikus és gyakori hiba, amelyet érdemes kiemelni. Egy megjelenő, de nem használható vezérlő egy művelet létezését jelzi, miközben mind a műveletet, mind az okot visszatartja, így a felhasználónak csak találgatnia kell, hogy melyik feltételnek nem felelt meg. Az alternatívák általában jobbak: a vezérlő teljes elrejtése ott, ahol irreleváns, vagy engedélyezve tartása és a blokkoló feltétel elmagyarázása aktiválásakor, ami a zsákutcát útmutatássá alakítja. Ahol a letiltott állapot valóban helyénvaló, az oknak interakció nélkül is láthatónak kell lennie, ahelyett, hogy egy érintőeszközökön nem létező, egérrel kiemelt eszköztipp mögé rejtve maradna. Ez a minta meglepően nagy arányban okozza a tranzakciós rendszerekben a támogatási kapcsolatokat, mivel a felhasználók arra a következtetésre jutnak, hogy a rendszer hibás, ahelyett, hogy egy előfeltételt kihagytak volna.
Mivel ezek az ítéletek megbízhatatlanok egy olyan csapaton belülről, amely már ismeri a felület működését, külső ellenőrzésre szorulnak. Az első kattintásos tesztelés és a moderált munkamenetek a következőkön keresztül zajlanak: felhasználói kutatás gyorsan feltárják a megfizethetőségi hibákat, gyakran az első résztvevőnél. Az ismétlődés megelőzése inkább rendszerszintű probléma, mint oldalszintű probléma: egy kis, konzisztens interaktív kezelési halmaz definiálása a tervezési rendszeren belül a folyamat során termék dizájn A munka biztosítja, hogy az interaktivitás mindenhol ugyanúgy legyen jelezve, így az embereknek csak egyszer kell megtanulniuk.